Ez a Pink Dáma és az Összkép Design közös története: két vállalkozónőé, akik igénybevették egymás szolgáltatását. Réka, az Összkép Design alapítója a férjével együtt stílustanácsadásra érkezett Nórához, Nóra pedig a Pink Dáma weboldalát Rékával készíttette el.
Most ketten mesélünk arról, hogyan zajlott a folyamat, mit tanultunk egymás munkájából, és mit mondanánk annak, aki hasonló lépésen gondolkodik.
Ha csak a stílustanácsadás érdekel, ugorj a 2. részhez. Ha a weboldalad miatt jöttél, a 3. részhez. Vagy olvasd el az egészet, szerintünk érdemes.
1. A találkozás
Hol és hogyan találkoztatok először? Mi volt az első benyomásod a másikról?
N: Réka a férjével együtt jött hozzám stílustanácsadásra, tavasszal. Az első benyomásom az volt Rékáról, hogy kedves és nagyon határozott, a stílusa rendben van, kicsit izgultam is, hogy valójában miben tudok majd segíteni neki.
R: Tavaly a vállalkozásom eljutott egy olyan pontra, hogy a megjelenésében is szintet szerettem volna lépni, vágytam rá, hogy legyenek olyan színek, elemek, amelyeket hozzám kötnek az emberek. A férjem, Bálint pedig akkor indította a vállalkozását, és ő ösztönösen eleve így akart belevágni. Gondoltuk, ha már kitalálunk magunknak egy színt/stílust/világot, akkor az legyen olyan, ami jól is áll. 😀 Otthon csomó videót megnéztünk a témában, de kezdtünk idegbajt kapni, a dolgok meghatározásának súlya alatt. Ekkor került képbe Nóra, akihez párosan jelentkeztünk, hiszen egymás vállalkozásának és személyiségének segítői és ismerői vagyunk. Gondoltuk, jó móka lenne együtt, és Nóra reakciója, nyitottsága ezt a vágyunkat csak tüzelte.
Nóra, te mire emlékszel Réka alkalmából? Mi volt benne más, mint a többiben?
N: Ritkán érkezik hozzám pár, férj és feleség, amikor alkalmam adódik összefűzni a női és férfi öltözködés szempontjait, ebben tartom elsősorban másnak ezt az alkalmat. Már az első néhány kérdésemre adott válaszaik során kiderült számomra, hogy nagyon mély és érzékeny emberek külön-külön is és nagyon reflexíven reagáltak egymásra, érzékenyen és nyitottan válaszoltak nem csak a saját kérdéseikre, de igényük volt kapcsolódni a másik fél álláspontjához is.
2. A stílustanácsadás
Réka, neked melyik pillanat maradt meg legjobban? Mit tudtál meg magadról, amit addig nem?
R: Sok mindent megtudtam. Nagy vállalkozásrajongó vagyok, és rögtön éreztem, hogy Nóra egy csodálatos és nagyon tehetséges vállalkozónő. Ahogy fogadott, hogy gondolt valamit a térről, amelybe hívott, a kikészített tárgyakkal, a vendégváróval… Ez az élmény előre be volt rendezve. És ezek azok a dolgok, amik nagyon sokat számítanak, hiszen mire másra vágynánk, mint hogy szeretettel, szeretetben és felkészülten várjanak minket. A kártyás gyakorlatok lehetővé tették, hogy elmozduljunk a korábban említett „videón nézem, hogy objektíve milyen színtípus vagyok” hozzáállásból afelé, hogy nekem mi okoz örömet, mi mocorog bennem, amit olyan jó lenne megmutatni, csak még nem merem stb. Mert hogy miben fogunk ragyogni, azt legbelül úgyis mind tudjuk, és ez nem egy témazáró, amiben vagy eltalálom, hogy milyen szín vagy ruhadarab illik hozzám, vagy beírják az egyest. Emellett persze Nórának megvan a szaktudása, mer állítani és megosztani a konkrétumokat. De a szemlélet, amit képvisel, ennél jóval többet ad.
Nóra, te mit látsz, mi történik azokkal, akik hozzád jönnek? Mi volt Réka alkalmán a meglepő?
N: Aki hozzám jön, nagyon hamar feloldódik. A módszerem része, hogy játékosan kezdjük a beszélgetést: kérdéskártyákat húzunk, ami remek kiindulási alapja az ismerkedésnek. Ahogy haladunk előre a folyamatban, egyre bátrabban mesélnek az emberek régi történeteket az öltözködésükkel, korábbi megéléseikkel kapcsolatban – és közben belefeledkeznek abba, milyen jó, amikor néhány órán át csak róluk szól minden. A ruhák mellett mindig előkerülnek a saját történeteik is.
Rékánál két dolog különösen megragadott: az egyik, hogy a kevés, de minőségi darabból álló ruhatár kapcsán én először a zero waste és a környezettudatosság felől közelítettem, de kiderült, hogy Rékát a minimalista életmód vezérli a ruhaválasztásában. Bálinttal, a férjével így élnek, és arra voltak kíváncsiak, hogyan jelenhet meg ez a szemlélet az öltözködésükben is úgy, hogy közben a saját egyéniségük is érvényesüljön. A másik meglepő dolog az volt számomra, hogy Réka a színeit a ruhatárán túl is szerette volna használni: a weboldalát is hozzá illő stílusban és színvilággal tervezte újragondolni, úgy, hogy az is éppúgy őt tükrözze, mint az öltözéke. Nagy hatással volt rám, amilyen tudatosan törekedett arra, hogy a saját oldala valóban őt tükrözze.
Réka, mi változott azóta, nem csak a ruhatáradban, hanem a gondolkodásodban is?
R: Van egy fő színem, ami a vállalkozásomat jelképezi, amit nagyon megszerettem, és pontosnak érzek. Ebben Nóra megerősítései sokat segítettek.
De a fő élmény kicsit olyan, mint azok a magok, amelyeket ősszel kell elültetni, hogy télen érlelődve, akár hideghatásnak is kitéve tavasszal kikeljenek és virágozzanak. Azóta jobban felismerem ezeket a kis magokat magamban, növesztem a gyökereiket, és kiteszem őket a hideg próbájának 🙂 Sokkal nyitottabban és kísérletezőbben tudok az öltözködésemről gondolkodni, és ez sok örömet ad a mindennapokban.
3. A weboldal
Nóra, te mit vártál a weboldaltól? Mitől tartottál? Mi volt az, amit nem tudtál megfogalmazni?
N: Az indulás után két évet vártam a weboldalam elkészítésével. Kezdetben egészen más irányba indultam és idő kellett ahhoz, hogy letisztuljon, mit szeretnék megmutatni a Pink Dámából. Attól tartottam, hogy a weboldalam egy lesz a sok stílustanácsadói oldal közül, és éppen az nem érződik majd rajta, amitől a Pink Dáma az enyém. Nehezen tudtam megfogalmazni az oldal tartalmát: hogyan jelenjen meg az a világ, amelyben a ruhák mellett az irodalomnak, a humornak és a személyes történeteknek is helyük van, ne töredezzen szét, legyen informatív és magával ragadó. Azt szerettem volna, hogy aki megérkezik az oldalra, rögtön megérezze, ki vagyok – és ha egy hullámhosszon vagyunk, kedve legyen kapcsolódni hozzám.
Ugyanakkor a vizuális világról határozott elképzelésem volt. Az én szakmámban a látvány különösen fontos: már az első benyomásnak is közvetítenie kell azt a stílusérzéket, amellyel dolgozom. New York-i magazinokat idéző editorial stílust szerettem volna, vagány, karakteres megjelenéssel. Egy oldalt, amely már azt a jövőképet is megmutatja, hogy a Pink Dáma idővel kulturális lifestyle márkává válhat, amely a stíluson keresztül kapcsolja össze a nőket önmagukkal, egymással és a kultúrával. Abban teljesen biztos voltam, hogy Réka érteni fogja ezt a stílust és a képeimet felhasználva meg is tudja majd jeleníteni, ugyanakkor – mivel járt nálam tanácsadáson, – érezni fogja azt is, miként szeretnék kommunikálni.
Réka, hogyan kezdtél hozzá? Mit vittél át a saját tapasztalatodból a munkába? Mi volt a kihívás?
R: Sokat számított, hogy saját bőrömön tapasztaltam, hogyan dolgozik Nóra, és mivel gazdagodik az ember a vele való kapcsolódásban. Így könnyebben tudtam neki segíteni az ügyfélút kialakításában és a weboldal struktúrálásában. Egyszerűen könnyű volt a leendő ügyfeleként néznem a weboldalt (ami ugye a fő cél). Tetszett a stílus alapötlete, lelkesen vágtam bele.
Talán a legizgalmasabb kihívás az volt, hogy – személyes márka lévén – mennyiben legyen olyan a weboldal, mint Nóra, és mégis hagyjunk teret azoknak a leendő ügyfeleinek, akik mondjuk még kevésbé szabadok és kiteljesedettek az öltözködésükben és ezért keresnék fel Őt. Hiszen ők is abszolút a célcsoportba tartoznak, mert Nóra csodásan vezet ezen az önismereti, felfedezős, kalandos úton, bárhonnan is indulsz.
Nóra, te mikor éreztetted először, hogy „ez már a Pink Dáma”?
N: Amikor Réka megmutatta az oldalam első változatát, azonnal éreztem: „Megvagyunk, ez már a Pink Dáma!” A pink árnyalata, az oldal hangulata – minden a helyén volt; nem is reméltem, hogy már elsőre így megtalálja Réka azt, amit elképzeltem. Lényegében kisebb változtatások és bővítések voltak hátra. Azt tudni kell, hogy mindezt megelőzte egy alapos, weboldallal kapcsolatos online workshop, ahol Réka játékosan és érdekes kérdésekkel segített pontosítani az elképzeléseimet, ezáltal remekül térképezte fel az igényeimet. Valójában így már nem is meglepő, hogy az első tervben már nemcsak az ötleteimet láttam viszont, hanem azt a világot is, amit szerettem volna megmutatni.
4. Két szakma, egy gondolat
Miben hasonlít az, amit csináltok? Mi a közös alap a stílustanácsadás és a weboldalkészítés között?
N: Belegondolva, nagyon hasonlít a munkánk: mindketten azt szeretnénk, hogy egy másik ember/cég megjelenése kifelé jól működjön, tükrözze azt, hogy miben egyedi. És ehhez abból dolgozunk, amit a másikból megértünk. Kíváncsiság, érzékenység és jó kérdések szükségesek, hogy ráérezzünk a partnerünkre, ügyfelünkre, megtudjuk, hogy ki ő, mit szeretne megmutatni magából, és miben vagy hogyan érzi otthonosan magát. Aztán jön a kreativitás és a vizualitás: ezt színekre, formákra, arányokra fordítjuk. Én ruhákban, Réka weboldalakban gondolkodik – de mindketten azt keressük, hogyan lesz a látvány személyes, karakteres és a hétköznapokban is működőképes.
R: Ezt magam sem mondhattam volna jobban. 🙂 Hogy az emberből indulunk ki, abból, hogy ő hol tart, vele mi van most, neki mi adna hozzá az életéhez, a vállalkozásához.
Réka, te mit tanultál Nóra módszeréből, amit a saját munkádban is használsz?
R: Talán azt az elegyet lestem el, hogy milyen jólesően váltogatta Nóra az edukatív, „állítok és tanítok” jellegű mondatokat, miközben dolgozott azzal, hogy oké, nekem van szaktudásom, de az csak akkor ér bármit, ha sikerül megértenem, hogy ki ül velem szemben, és hogy ennek maximálisan teret tudjak adni.
Mindig inspiráló ezt látni, és próbálom ezt magammal vinni.
Nóra, te mit tanultál a weboldalkészítés közben a saját vállalkozásodról?
N: A weboldalkészítés segített megállni és összerendezni mindazt, amit addig építettem: hol tartok most a Pink Dámával, mit szeretnék megmutatni belőle, és merre szeretném továbbvinni. Réka weboldal-előkészítő workshopján például felszabadító érzés volt számomra az a rész, amikor a kérdéseire rögtön egyszavú válaszokat kellett adnom: ezek ösztönös, önazonos dolgokat hoztak elő belőlem, így könnyebben kiderült, mire van valóban szükségem, és mi az, ami csak az elképzelt „tökéletes weboldal” képéhez tartozott. Ez egy olyan része volt a folyamatnak, amit lehet, hogy érdemes beépítenem a stílustanácsadásaimba is.
Mit tanultam még a saját vállalkozásomról? Megtanultam pontosabban megfogalmazni, mit képviselek, és különbséget tenni a sok izgalmas ötletem és aközött, aminek most valóban helye van a vállalkozásomban. Ha például egy évvel korábban készítjük el az oldalamat, (ahogy bele is fogtam), még máshová kerültek volna a hangsúlyok. Azóta változtam, és a prioritásaim is változtak. Ez persze nem jelenti azt, hogy jövőre megint egészen mást szeretnék: inkább azt érzem, hogy mostanra beértem, és a Pink Dáma is megtalálta a maga karakterét. Ehhez nagyon jól fókuszba hozott a weboldalkészítés folyamata.
5. Az olvasónak
Nóra, te mit mondanál annak, aki fontolgatja a stílustanácsadást, de fél tőle? Mi a leggyakoribb tévhit?
N: A leggyakoribb tévhit talán az, hogy a stílustanácsadáson valaki megmondja, mit viselj, és lecserélteti a fél ruhatáradat. Nálam nincs kötelező átalakulás: együtt fedezzük fel, miben érzed igazán önmagad. Inkább egy önismereti játék ez, ruhákkal, próbálgatással, nevetéssel – amiből annyit viszel magaddal, amennyi jólesik.
Réka, te mit mondanál annak a vállalkozónak, aki most gondolkodik a weboldalán? Mit nem kell előre megoldania?
R: Nyitottságon, a vállalkozásod szeretetén és ismeretén (nyugi, ez megvan, akkor is, ha nem hiszed el) és néhány ügyfélvéleményen kívül semmi nem kell. Nem kell kész terv és szöveg. Nem kell tudni semmit előre. A folyamat, ahogyan dolgozom, épp arról szól, hogy bár kéthetes, intenzív „sprintben” működünk együtt, mégis legyen idő megérkezni a lényeges pontokon.
Egy mondat arról, mit adott neked a másik munkája.
N: Jólesett Réka figyelme, ahogyan gondolkodott rólam és a Pink Dámáról, és azon dolgozott, hogy mindaz, amit képviselek, hozzám illő, vonzó formában jelenjen meg. Az hogy ezáltal segített tisztábban látnom, mit is képviselek, csak bónusz volt.
R: Jólesett az énidő, amit kaptam. A nyitottság, a kíváncsiság és a biztonságot jelentő határozottság, ami megerősített abban, hogy igen, mélyen belül jól érzem én, hogy mi rejtőzik bennem, és a gyakorlati útmutatás, hogy ezt hogyan mutassam meg jobban, felszabadultabban.
